Akár bűncselekmény, akár szabálysértés elkövetőjéről van szó, a törvény rögzíti a vallomás megtagadásának a jogát. A büntetőeljárások során ez a jog tulajdonképpen lehetőségek halmazát jelenti és kiterjed arra is, hogy valaki teljes egészében megtagadja a vallomástételt (vagyis se a személyi körülményeire pl. jövedelem, munkahely stb., se az ügy érdemével kapcsolatban ne nyilatkozzon); ezen túlmenően az is egy lehetőség, hogy az ügy érdemével kapcsolatban nem nyilatkozik, de a személyi körülményeire igen az enyhébb szankció reményében.

Azt is megteheti, hogy csak kérdésekre, vagy akár csak a saját védőjének kérdéseire válaszol. Sőt az is egy lehetőség, hogy csak az eljárás későbbi szakaszában, mondjuk a bizonyítási eljárás legvégén tesz vallomást, vagy válaszol kérdésekre, miután már hallotta az összes tanú vallomását, és megismerte az összes Ön ellen szóló bizonyítékot. Ráadásul, ha megtagadja a vallomástételt, ez nem fosztja meg attól a jogától, hogy a vádlott-társaitól, a tanúktól, a szakértőtől kérdezzen, illetve az eljárás során észrevételeket, indítványokat tegyen.

Összességében azt mondhatjuk, hogy bármilyen nagy nyomás is nehezedik Önre, védőügyvéd tanácsa nélkül soha, semmilyen körülmények között ne tegyen vallomást. A büntetős ügyvéd segít Önnek abban, hogy olyan vallomást tegyen, amely az ügy szempontjából a lehető legkedvezőbb Önnek. Ne feledje, ha büntetőeljárás indul magával szemben és közlik a gyanúsítást (vagyis hivatalosan is terheltté válik), akkor az eljárási státuszából adódóan megszűnik a tanúkat terhelő igazmondási kötelezettsége, vagyis terheltként (gyanúsított, vádlott) lényegében azt mondhat, amit csak gondol (tehát akár valótlant is állíthat), azzal a megkötéssel, hogy ebben az esetben sem rágalmazhat mást vagy fogalmazhat meg becsületsértő kijelentéseket valaki vonatkozásában, továbbá mást bűncselekmény, szabálysértés vagy fegyelmi felelősséget megalapozó magatartás megvalósításával hamisan nem vádolhat.

Általános éllel elmondható az is, hogy sokterheltes ügyekben tanácsos elkerülni, hogy a vádlottak egymást terheljék a vallomásaikkal. Mindig gondoljon arra, hogy a terhelt társa számára előbb vagy utóbb, de legkésőbb a nyomozás végén, az iratismertetés után kiderül az, hogy ki vallott rá és ezek után az eljárás során nem sok eséllyel várhat jóindulatot az ő részéről sem. Ráadásul igen sokszor találkoztunk már olyan helyzettel, hogy lényegében csak a vádlott-társak egymást terhelő vallomásain alapult az elítélés. A legjobb tehát csöndben maradni, legalább addig, amíg nem tud konzultálni egy büntető ügyvéddel.

Gyakran megtörténik, hogy valakit egy ügyben először tanúként hallgatnak meg, majd később gyanúsítottá válik. A nyomozóhatóságok törvényes lehetősége a nyomozás információszerzési szakaszában, hogy olyan személyeket is tanúként hallgatnak meg, akik később gyanúsítottá válnak. Kár emögött rögtön valamilyen összeesküvést sejteni, az esetek döntő többségében valóban arról van szó, hogy még nem áll rendelkezésre elegendő bizonyíték ahhoz, hogy valakivel a megalapozott gyanút közöljenek (ami az első és szükségképpeni mozzanata annak, hogy valaki gyanúsítottá váljon). Ez azonban bűnelkövetői oldalról egy veszélyes helyzet, ugyanis tanúként részben messze nem korlátlan a vallomás megtagadási jog, részben pedig igazmondási kötelezettség van.

Ennek megfelelően, ha tanúként kívánják meghallgatni, szintén tanácsos előtte konzultálni egy büntető ügyekben járatos ügyvéddel. Fontos kiemelni azt is, hogy bár tanúként igazat kell mondania (ellenkező esetben a hamis tanúzás bűntettét követi el), de nem kell mindenre emlékeznie, csak amiben biztos. Az igazmondási kötelezettség ugyanis nem jelent emlékezési kötelezettséget is. Fontos továbbá az is, hogy nagyon komolyan kell venni a figyelmeztetést, amely szerint tanúként sem köteles válaszolni egyetlen olyan kérdésre sem, amellyel magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná.

Gyakran megtörténik, hogy valakivel már az eljárás korai szakaszában súlyos kényszerintézkedést alkalmaznak és évekre letartóztatásba kerül. Az letartóztatás során vannak a jogerős elítéltekhez képest bizonyos könnyebbségek (pl. saját ruha viselésének joga) és nehézségek (pl. általában nincs lehetőség rendszerszerű munkavégzésére), ugyanakkor azt elmondhatjuk, hogy már ezalatt az időszak alatt is kerülni kell a bajt, a fenyítéseket, a konfliktusokat.

Számos olyan eljárás van (feltételes szabadság, EVSZ stb.), ahol komoly jelentősége van a terhelt teljes fogvatartása alatti magatartásának. A jó magaviselet ugyanakkor nem jelenti azt, hogy feltétlenül mindenkivel barátkozni kell. Különösen mielőtt az ügyben jogerős ítélet születik érdemes kerülni azt, hogy az ügyét, a saját vagy mások szerepét részleteiben megvitassa cellatársaival. Sosem lehet tudni, hogy ki az, aki később a tanúk padján a maga terhére tesz vallomást.

Mindig uralkodjon magán, ne veszítse az uralmát és soha ne személyeskedjen a hatóság képviselőjével. Szóhasználat alatt pedig arra gondolunk, hogy a bíróság eljáró bírájának megszólítása minden esetben Tisztelt Bíróság és nem uram, meg hölgyem.

A bíróságon a bíró megszólítására csak akkor kerülhet sor, ha ezt megengedik. Kerüljük a közbekiabálását. Amikor a bíróság felé közlünk valamit, álljunk fel, kivéve, ha egészségi állapotunk ezt nem teszi lehetővé. Előfordul, hogy a tárgyaló közepén külön „pad” van a vádlottak részére, ahova előre kell lépni a nyilatkozattételhez. Kerüljük azt, hogy akár e padnál, akár a bírói pulpituson könyököljünk.

Mindez azért fontos, mert a hatóság tagjai, a bírák bár a büntetőhatalom képviselői, de ugyanolyan emberek, mint Ön, és a kezükben számos esetben, a törvényi határokon belül, komoly mérlegelési lehetőség van. Egy olyan vádlott, aki tiszteletlen, közbekiabál, végig kioktatja a bírót, vélhetően kevésbé fogja azt a benyomást kelteni, hogy egy rövidebb büntetéssel gyorsabban visszavezethető a társadalomba, mint egy tisztelettudó, kiegyensúlyozottnak tűnő terhelt.

Fontos azonban, hogy az udvariasság, előzékenység, hatóság tagjai iránti tiszteletet gyakran összekeveredik a gyanúsítottakban, vádlottakban, és egy idő után úgy kezdik érezni, hogy a hatóság, bíróság tagjával meglévő jó, korrekt kapcsolat megtartása érdekében segíteniük kell az eljárás eredményes lefolytatását. Ez azonban tévedés. Mindig koncentrálni kell a saját érdekünkre. Arra, hogy magunknak ne ártsunk. Semmilyen törvényi kötelezettségünk nincs arra, hogy egy ellenünk folyamatban lévő büntetőeljárás során nyilatkozatokkal segítsük az eljáró hatóságok munkáját.

Amikor a terhelt védői tanácsra úgy dönt, hogy válaszol kérdésekre akkor sem kell azt éreznie, hogy mindenképpen mondania kell valamit. Soha ne érezzük úgy, hogy mindenképpen mondanunk kell valamit.

Szabálysértési eljárás során eljárás alá vont személyként, és büntetőeljárás során terheltként törvény adta lehetősége, hogy még akkor is bizonyítással kapcsolatos indítványokat tegyen, ha egyébként a vallomástételt teljes egészében megtagadta. Ilyen indítvány vonatkozhat például tanúk meghallgatására, szakértő vagy szakértők kirendelésére. Mielőtt bizonyítási indítványt tesz, mindenképpen egyeztesse azt az Önt képviselő büntetőjogásszal. Ez azért fontos, mert egyrészről csak egy büntetős ügyvéd tudja jól felmérni, hogy a kért tanú vagy szakvélemény végül nem oda vezet majd, hogy a gyanúsított vagy vádlott az új bizonyítékkal saját magát hozza rosszabb helyzetbe, más szavakkal a saját terhére bizonyít.

Tehát nagyon meg kell gondolni, mit és mivel kíván bizonyítani.

Kiemeljük, hogy a fenti tanácsok még senkit sem tesznek büntetőügyvéddé. Önmagában a vallomás megtagadása, vagy a bíróság előtti jó viselkedés közel sem garancia az ügy sikerességére. Ezek alapvetően csak olyan ötletek, amellyel az Önt képviselő büntetős ügyvéd munkáját segítheti. A védői hivatás még a jogi szakma egészében belül is külön terület, amely speciális gondolkodást, empátiát és kombinatív készségeket igényel.